Beruházás a jövőbe

A nigériai orvosprofesszor éppen hogy befejezte a megbeszélését Hamburgban német kollégáival. Jól szituált negyvenes lévén gondol egyet és úgy határoz, meglepi magát egy új személyre szabott öltönnyel. Belép az egyik divatcég boltjának ajtaján, az eladó nevén köszönti, és mondja a cégnél legutóbb, két évvel ezelőtt Nigériában történt vásárlásakor mért méreteit. 2035-öt írunk, a bolt kamerájában lévő arcfelismerő rendszer segíti az eladót, hogy információkhoz jusson. A lézeres méret-újrafelvétel ugyan némi derék tájt történt gyarapodásról tanúskodik, de ezt mindketten pusztán egy hamiskás mosoly keretében konstatálják. A kiválasztott anyag és szín után az eladó bemutatja röviden az alapanyagot szállító indiai céget, majd Angliát jelöli meg, mint a gyártás helyét. Professzorunk rájön, hogy holnap reggel már repül vissza Nigériába, így oda kéreti az öltönyt. Az eladó erre néhány gombnyomással megváltoztatja a rendelést, amely így egy csapásra csádi alapanyagból, Beninben szőtt, Nigériában varrott öltönnyé változik. Katrin Nikolaus cikke elkalauzol minket egy nem túlságosan távoli jövőbe, amelyben webes megoldásokkal és kapcsolatokkal egy olyan hálózatot lehet létrehozni, amely nemcsak több információval szolgál, hanem lényegesen lerövidíti az ellátási lánc útvonalait, így csökkentve a szállítással járó káros anyag kibocsátást. A cikkben vizionált jövőben központi szerepet kap a személyre szabott termelés mellett ennek a környezetkímélő módon történő megvalósítása.